"A JÉG HÁTÁN IS MEGÉLEK"

Motiváló környezettel és rengeteg akarattal bárki képes arra, hogy kilépjen egy számára kényelmetlen környezetből.

Diplomamunkám főszereplője Bence, akivel gimnáziumi tanulmányaim elején ismerkedtem meg. Mindig ambivalens érzéseim voltak vele kapcsolatban, de ezt persze igyekeztem nem éreztetni vele.

Amikor először beszélgettem vele és elmentem oda, ahol él, akkor bebizonyosodott számomra, hogy a megérzéseim jók voltak.
Sajnos nagyon rossz körülmények közé született. Szülei korai válása után szenvedélybetegek lettek, régebben legtöbbször alkalmi munkából éltek.

Bence sorsát mindig nyomon követtem, mivel egy elég erős baráti viszonyt ápolunk megismerkedésünk óta. Amikor csak volt lehetőségem, igyekeztem anyagilag támogatni és lelkileg segítséget nyújtani rosszabb időkben.

Sokszor érződött rajta, hogy olyan körülmények közé vágyik, mint amilyenben az osztálytársaink voltak. Éreztem rajta az elvágyódást valami jobb felé, legszívesebben menekült volna. Ezek miatt talán korán felnőtté vált.

Mindig becsülendő volt benne, hogy ő nem folytatta szülei példáját. Időben felismerte, hogy az, ami valószínűleg várt rá, nem jó. Rájött, hogy képes arra, hogy jobb, tisztességesebb ember legyen, mint szülei.

Nagy szerencséjére volt alkalma egy közös osztálytársunknál sok időt tölteni, amikor az otthoni miliő nem volt megfelelő arra, hogy egy fiatal srác ott legyen, majd sok ott töltött idő után, az otthoni rossz körülményeit szem előtt tartva, befogadták.
Bence néhány évet ott töltött, folyamatosan képezte magát, amelyben a befogadó család is nagy segítséget nyújtott számára.  Azóta a befogadók családtagként tekintenek rá.

Nagyon becsülendő benne, hogy nem követte szülei példáját, igyekszik minden lehetőséget kihasználni és minden erejével arra törekszik, hogy saját lábára álljon.
Ezen a hosszú, rögös úton ugyan voltak kilengések, de sikerült megtalálni az útját, 2022- ben diplomázott az ELTE-n, mint elméleti fizikus. Jelenleg egy nagy kutató cégnél dolgozik, mint fizikus. Munkája mellett az ELTE fizikusi mesterképzésén vesz részt. Szabad idejében diákokat tanít matematikára és fizikára, amivel fizetését egészíti ki.

Jött egy újabb hatalmas lehetőség számára. Édesapja külföldre költözött a jobb élet reményében, és a házat, ahonnan Bence elmenekült, átadta neki.
Bence nemrégiben elhagyta a befogadó családot és beköltözött a ráhagyott házba, ott minden erejével azon van, hogy élhető körülményeket teremtsen magának ott.

Ahogy ideje, energiája engedi, tisztítja, felújítja a hiányos részeket.
Ezek mellett igyekszik törődni a befogadókkal és meghálálni, hogy megmentették a sorsától.

Célom volt a képeken keresztül megmutatni, hogy egy különlegesen tehetséges srác képes arra, hogy rossz körülményeit hátrahagyva feláll, küzd és meghaladja szüleit, hogy kilépjen örökölt sorsából.

(Néhány fénykép kérésre titkosításra került)

Bencével készült egy interjú 2022 elején, melyben az akkori helyzetéről mesélt: 

Először édesapja alkoholizmusáról kialakult véleményéről faggattam.
E.B.: "Milyen hatással volt rád apád alkoholizálása?"
Bence: "Nagyon rosszul élem meg ezt az állapotot, nagyon zavar, ha apa hülyeséget csinál és meggondolatlan. Nem egyszer fordult elő, hogy apa olyan sok alkoholt ivott, hogy az udvaron összeesett, onnan nekem kellett 12 évesen becipelnem a házba, hogy ne fagyjon meg.

Régebben az is gyakran megesett, hogy apa teljesen részegen kocsiba ült, majd a kocsmából a hazavezetés után egyszerűen kiborult. A mai napig nem értem, hogy talált haza épségben. Nagyon félek, hogy nehogy egyszer telefonáljanak, hogy baj van.

Leginkább apa egészsége aggaszt és igyekszem rá hatni, hogy egy jobb irányba vigye az életét, de ezen a téren sajnos elég makacs ő is."

Édesapja sokáig munkanélküli volt, otthagyta a taxizást.
E.B.: "Hogyan élted meg apád munkanélküliségét?"
Bence: "Volt időszak, amikor egész jól éltünk, akkor talán nyugodtak voltak a körülmények. Tök jól éreztem magam a bőrömben. Apa ivott már akkor is, de még tudott mértéket tartani. Akkoriban egy ideig asztalosként is dolgozott, utána áttért a taxizásra.
Valamiért ezt a munkáját is elveszítette, utána kezdett el elindulni a leejtőn. Sokat kezdett inni, visszatért a régi rossz társaságba, egyáltalán nem volt rá jó hatással."

E.B.: "Mit gondolsz, kellett nélkülöznötök?"
Bence: "Inkább azt mondanám, hogy beleszoktam ebbe az állapotba. El kellett jönnünk az előző házunkból, pedig ott nagyon szerettem élni, ott még minden jónak tűnt. Utána átkerültünk egy másik helyre, ami messze sem olyan szintű, mint az előző.
Nehezen, de megszoktam, hogy van, amikor nincs otthon kaja vagy csak nagyon silány minőségű. Apa sokszor erős Pistás sajtos kenyeret rakott elém. -mondta nevetve-. Talán ez segített abban, hogy ne legyenek nagy igényeim az életben néhány téren, megedzettek és igazából azt mondhatom, hogy a jég hátán is megélek, ha kell."

E.B.: "Apáddal milyen most a kapcsolatotok?"
Bence: "Jó a viszonyunk szerintem, szeretjük egymást, de persze ez már nem ugyanaz, mint régen volt. Az ivása nagyon megnehezíti a kapcsolatfenntartást. Sokszor annyira ki van ütve, hogy nem is emlékszik, hogy ott voltam és beszéltünk.

Igazából haragot nem érzek, de nyilván zavar, hogy ennyire nem foglalkozik magával. Szeretném, hogy újra lábra tudjon állni és ugyanolyan apa-fia legyen a viszonyunk, mint régen."

-Mindig érződött rajta egy elvágyódás valami jobb felé, ezt beszélgetésünk során meg is erősítette-
E.B.: "Ki akartál szakadni abból a környezetből?
Bence: "Persze, nagyon vágytam egy családias legkörre, ahol egy fiatalhoz mérten tudok fejlődni és építeni magam. Ezt a legkört és társaságot ugye Marciéknál találtam meg, ahova egyre többet kezdtem járni.

Amikor apa baszogatott, akkor csak menekülni akartam valahova, a barátaimhoz, ahol nyugodtak a körülmények. Sokszor ugye suli után is átmentem, ott is aludtam néha-néha, olyan jó volt ott.
Náluk már nem éreztem magam magányosnak és egyedül. Mindig tök lehangoló volt utána apához hazamenni.

Egyszer elhívtak karácsonykor, velük töltöttem azt az estét és akkor megbeszéltük, hogy náluk maradhatok, ameddig csak szeretnék.
Mára már azt érzem, hogy teljesen befogadtak és családtagként szeretnek. Egyáltalán nem érzem azt rajtuk, hogy egy idegenként teszek-veszek a házban, ez lett az otthonom. "

E.B.: "Mit gondolsz, miért nem követed apád példáját?"
Bence: "Próbálok előre törni, apa példáját egyáltalán nem követni, építeni magam. Ugyan voltak kilengések, de mégis sikerült megtalálnom az utamat, saját magamat.
Azt érzem, hogy úgy nem tudnék maradandót alkotni, nagy tudásvágy van bennem. Nem akarom, hogy leromoljon az életszínvonalam, nem akarom a kapcsolataimat elveszteni és visszakerülni olyan körülmények közé."

E.B.: "Miket csinálsz mostanában?"
Bence: "Jelenleg az ELTE-n tanulok elméleti fizikusnak, épp a diplomamunkámat csinálom, ha miden jól meg, idén el is végzem. Próbálok dolgozni, diákokat tanítok matekra és fizikára, általános iskolától egészen egyetemig.
Amikor csak tudok, próbálok otthon is segíteni."